KIKERES: Az információs közvagyon katalógusa fogalmi alapokon

Hegede Orsolya <hegedeo@ikb.meh.hu>

MeH, Informatikai Kormánybiztosság

Sikolya Zsolt <sikolyazs@ikb.meh.hu>

MeH, Informatikai Kormánybiztosság

1. A közigazgatás adatvagyona

A közigazgatásban nap mint nap hatalmas mennyiségű adat keletkezik. Ezek az adatok rendkívüli értéket képviselnek, és ahogyan haladunk a tudás alapú társadalom, vagy másik közkeletű nevén információs társadalom felé, ez az érték rohamosan nő. Az új társadalom legfőbb erőforrása az emberi erőforrás mellett már nem a nyersanyag, hanem az információ lesz. Nem mindegy tehát, hogy a közigazgatás adatai által képviselt erőforrással hogyan gazdálkodunk, hogyan gondoskodunk arról, hogy az adatok eljuthassanak mindenhova, ahol azokat hasznosítani tudják, mennyire törődünk azzal, hogy az adatok valóban használható minőségűek, naprakészek legyenek.

Az adatok egy része érzékeny adat: személyiségi jogok fűződnek hozzájuk, államtitkot, szolgálati titkot képeznek, valamilyen törvény korlátozza nyilvánosságra hozásukat stb. Az ilyen adatok speciális kezelést igényelnek, így hasznosíthatóságuk is korlátozott. A következőkben azokkal az adatokkal foglalkozunk inkább, amelyek közérdekűek, és széleskörű hasznosításukhoz fontos érdeke fűződik a társadalomnak. Számos ilyen adatfajtával rendelkezik a közigazgatás. Ilyenek többek között a környezetre, kultúrára, oktatásra, közlekedésre, egészségügyre vonatkozó adatok, a munkával, lakással, közszolgálattal kapcsolatos adatok, a jogi, adminisztratív, politikai adatok, valamint egyes nagy állami nyilvántartások (ingatlan-nyilvántartás, cégnyilvántartás stb.) adatai.

1. A közérdekű adatokkal kapcsolatos szabályozás Magyarországon

Újjászülető demokráciánk alkotmánya így fogalmaz: “A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van ... arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze”. Erre az alapvető demokratikus szabadságjogra építve törvényhozásunk a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben kimondta, hogy "az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv … köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását". Ugyanezen szerveknek előírja a törvény, hogy "rendszeresen közzé vagy más módon hozzáférhetővé teszik a tevékenységükre, a birtokukban lévő adatfajtákra és a működésükről szóló jogszabályokra vonatkozó adatokat". Alkotmányos és törvényi szabályozásunk megfelel a fejlett demokráciák jogrendjében szokásos megközelítésnek, valamint az Európai Unió alapjait képező EK Egyezményben lefektetett alapvető szabadságjogoknak.

1. Szabályozás a fejlett országokban

A fejlett, demokratikus országokban általában részletesebben szabályozott a közérdekű adatokhoz való hozzáférés, mint nálunk, de az egyes országoknak a közérdekű adatokkal kapcsolatos politikája – az alapvető demokratikus jogokat illető hasonlóságon túl – lényeges eltéréseket mutat. A szabályozásnak az információs társadalom igényeihez való igazításában a legmesszebbre az Egyesült Államok jutott, ahol megszületett az elektronikus információs szabadságról szóló törvény. Ez garantálja a szövetségi kormányzattól származó információ elektronikus úton való szabad hozzáférhetőségét. Az USA információs politikáját egyébként is az jellemzi, hogy a legszélesebb körben és minimális költségtérítés mellett igyekeznek a közigazgatás adatait elérhetővé tenni, hogy igazi hajtóerőivé válhassanak a gazdaságnak.

Az Európai Unió szakértői évek óta vitáznak azon, hogy hogyan lehetne az Egyesült Államokhoz képest meglévő lemaradást csökkenteni a közérdekű adatok hasznosulása terén, továbbá hogy milyen módon lehetne egységesíteni a közérdekű adatokhoz való hozzáférés gyakorlatát, hogy az eltérések ne akadályozzák az áruk, szolgáltatások és a személyek szabad áramlását az Unió országai között. Az ezzel kapcsolatos nyitott kérdéseket egy az állami szektorból származó információkról szóló "Zöld Könyvben" foglalták össze 1999 elején, amely már az információs társadalom igényeit tartja szem előtt. Sokat mondó az anyag címe is: "Állami szektorból származó információk: kulcsfontosságú erőforrás Európa számára". A könyv részletesen elemzi, hogy európai közösségi jogok érvényesülése, az integrációs folyamatban való állampolgári részvétel, a gazdaság és foglalkoztatottság fejlesztése, az értéknövelő információszolgáltatás igényei valamint az államigazgatás korszerűsítése szempontjából milyen nagy jelentősége van az állami szektor adataihoz való hozzáférésnek. Megállapítja, hogy az internet, amelynek térhódítása lényegesen gyorsabb, mint bármely korábbi információs eszközé volt, a legalkalmasabb médium a polgárok és a vállalkozások közérdekű információval való ellátására. Az anyag tíz kérdésben foglalja össze a nyitott problémákat, amelyek között számos szabályozási feladat mellett szerepel egy közös metaadat-szolgáltatás létrehozása is.

1. Hazai helyzet

Magyarországon sok közigazgatási intézmény működtet internetes honlapot, amelyről számos közérdekű információhoz juthatnak az állampolgárok, és van néhány olyan bejáratott vagy ígéretes szolgáltatás, amely országos nyilvántartásból tesz elérhetővé interneten keresztül adatokat. Az interneten lehet hozzáférni többek között a céginformációkhoz és a statisztikai adatokhoz is.

Mindezek ellenére a magyarországi összkép egyáltalán nem rózsás. Számos területen nem – vagy nem számítógépes feldolgozásra alkalmas formában – állnak rendelkezésre a szükséges adatok. (Gondoljunk csak például a digitális alaptérképekre.) Sok adatról igen nehéz kideríteni, hogy egyáltalán létezik-e, és ha igen, hol, milyen feltételekkel, milyen minőségben érhető el. Ennek egyik következménye, hogy nem ritka az olyan eset, amikor ugyanazt az adatot több közintézmény is előállítja, ami a közpénzek megengedhetetlen pazarlása. Ehhez hozzájárul az is, hogy nem mindig szabályozott, hogy bizonyos adatfajtáknak ki a gazdája. Ilyenkor természetesen nem érvényesül az adatgazdai felelősség sem, ami az adatok minőségére, korlátozott felhasználhatóságára is kihat. Számos adatfajta közléséért a felhasználók anyagi lehetőségeihez képest megfizethetetlen árat kérnek. A különböző adatgyűjtések összehangoltságával is baj van, ami azt eredményezi, hogy azokon a felhasználási területeken, ahol sok helyről átvett adatokat kell egyetlen rendszerbe összeintegrálni (ilyen pl. a területfejlesztés), igen nagy problémát jelent az adatok inkonzisztenciája, egységes értelmezése.

Mindezen problémák ismeretében az Informatikai Tárcaközi Bizottság (ITB) – amely a központi államigazgatás informatikai vezetőinek a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) által vezetett fóruma – 1999 tavaszán létrehozta az Adatgazdálkodási Szakmai Bizottságot (ASzB) azzal a feladattal, hogy a közigazgatásban kezelt adatok hasznosulását elősegítse, kimunkálja az azokkal való gazdálkodás alapelveit, és támogassa az adatgazdálkodást segítő informatikai eszközök létrehozását. Az ASzB egyik első feladatának tekintette egy olyan projekt elindítását, amely egy mindenki számára az interneten keresztül ingyenesen elérhető közigazgatási adatvagyon-katalógus alapjait teremti meg. Ez a szolgáltatás, amely a Közigazgatási Információkereső Rendszer megnevezés egyes betűiből a KIKERES nevet kapta, lényegében a legfontosabb jellemzőit – metaadatait – szolgáltatja a közigazgatásban fellelhető közérdekű információforrásoknak (adatbázisoknak, dokumentumoknak, gyűjteményeknek stb.).

1. A metaadatok mint az adatok megtalálásának eszközei

A metaadat legegyszerűbb definíciója szerint adat az adatról. Jellemzi az adat tartalmát, ábrázolását, minőségét, állapotát, érvényességének térbeli és időbeli kiterjedését, elérhetőségét és egyéb tulajdonságait. A metaadat segít az adatot megtalálni, értelmezni és felhasználni. A metaadatok többféle célt is szolgálhatnak, ennek megfelelően típusuk is különböző lehet. Adattárházak építésére pl. technikai jellegű információkra van szükség az adatokról, míg az adatok felleléséhez, tájékozódáshoz elegendőek egyszerűbb, leíró jellegű információk. A következőkben ezen utóbbi típusú metaadatokról lesz szó, amelyek tehát a könyvtári katalóguscédulákon található adatokhoz hasonlíthatók.

Számos fejlett országban – az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában stb. – működik vagy létrehozás alatt áll a közigazgatás információforrásairól metaadatokat szolgáltató internetes katalógus, angol rövidítéssel GILS (Governmental Information Locator System). Az Egyesült Államokban a szövetségi kormány adatbázisairól kötelező metainformációkat szolgáltatni. A már említett Zöld Könyv elkerülhetetlennek ítéli meg Európában is olyan metaadat-szolgáltató rendszerek felállítását, amelyek segítik az információs ügyfeleket, hogy kiismerjék magukat a közigazgatás adattömegében. A Zöld Könyvhöz több hozzászólást is közzétettek nagy nemzetközi szervezetek. Ezek szerint az interneten kell hozzáférhetővé tenni azokat az információkat, amelyek a polgárokat, intézményeket tájékoztatják ingyenesen arról, hogy hogyan és hol találják meg a keresett adatokat. Ennek finanszírozása kormányzati feladat. Jelenleg Európában főként ágazati (pl. környezetvédelmi, geológiai) metaadat-szolgáltatások működnek, amelyek között számos nemzetközi szolgáltatás is található.

Ha figyelmesen elolvassuk az 1992. évi LXIII. törvényünk már idézett sorait, fel kell figyelnünk arra, hogy a közfeladatokat ellátó szervek által rendszeresen közzéteendő, "a birtokukban levő adatfajtákra … vonatkozó adatok" lényegében éppen a metaadatok.

1. A KIKERES alapjai

A KIKERES kereteinek fejlesztése tehát 1999-ben indult el, és 2000 végén zárult le. A projekthez kezdettől fogva csatlakozott öt olyan – különböző típusú – közigazgatási intézmény, amely az ASzB munkájában is részt vesz: az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, a Főpolgármesteri Hivatal és a Magyar Állami Földtani Intézet, de azóta más intézmények (EüM, KHVM, KöM, KSH, MGSZ, VÁTI) is jelezték bekapcsolódási szándékukat.

A projekt keretében először egy megvalósíthatósági tanulmány készült el. Ennek alapján a MeH kiírt egy nyílt közbeszerzési eljárást, majd a nyertessel szerződést kötött a szükséges szoftver kifejlesztésére, ill. szállítására. A fejlesztés eredményeképpen elkészült egy ingyenesen terjeszthető szoftvercsomag, amelynek használatával bármely közigazgatási intézmény bekapcsolódhat a KIKERES-be metaadat-szolgáltatóként. A rendszer kísérleti működését zárja le. Ezt követi egy közel féléves próbaüzem, amelynek része a már említett, elsőként bekapcsolódó közigazgatási intézmények (minta)adatainak feltöltése és sor kerülhet esetleges szoftverkorrekciókra is. 2001 közepétől kezdődhet el a rendszer széleskörű kiterjesztése először a központi, majd a helyi közigazgatásra, ill. egyéb közfeladatot ellátó intézmények körére.

A KIKERES egyelőre nem célozta meg azt, hogy maguknak az adatoknak a szolgáltatását is összefogja egy egységes rendszerbe. Ez most még irreális vállalkozás lenne. A metaadatok között azonban szerepelni fog az interneten elérhető adatszolgáltatások URL-je is, ezért a felhasználó a KIKERES-en keresztül eljuthat az adatgazdák esetlegesen már meglevő egyedi internetes adatszolgáltatásaihoz is.

1. A metaadatok szolgáltatói

A KIKERES alapelve, hogy minden intézmény maga tölti fel, tartja karban és szolgáltatja metaadatait. Mindehhez csak egy webszerverről kell gondoskodnia, mert a szükséges speciális szoftvereket ingyen kapja. Ha azonban ezt sem tudja biztosítani, metaadatait szolgáltathatja egy másik intézmény – pl. felettes hatóság, területi szervezet – szerveréről. Ebben az esetben a metaadatok feltöltése és karbantartása célszerűen intraneten vagy az interneten keresztül, egy egyszerű böngésző segítségével történhet.

Az intézmények által működtetett metaadatszerverek a kormányzati intraneten, ill. az interneten kapcsolódnak össze egy egységes metaadat-szolgáltatássá. A szerverek egy virtuális, hierarchikus irányított hálót alkotnak, melynek adminisztrációja központi helyen történik. A hierarchia csúcsán van a MeH által felügyelt, és a rendszer központi menedzselését is ellátó szerver, ennek alárendeltségében működhetnek a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, területi (megyei) közigazgatási központok szerverei, a minisztériumok szervereihez kapcsolódhatnak pl. a háttérintézmények szerverei, a területi központokéhoz pedig önkormányzati szerverek.

Abból, hogy a KIKERES szoftverének sok adatgazdánál kell működnie, az is következik, hogy sokféle platformon kell futtathatónak lennie. Ezért a fejlesztés alapvetően a Java programnyelv használatával történt. Így lehetőség van akár Windows NT, akár Linux vagy különböző UNIX platformokra telepíteni a rendszert. Az adatokat kereső felhasználók esetében egyszerűbb a helyzet: nekik csak egy böngésző programra van szükségük, ami minden platformon elérhető.

1. Szakterületek metaadatai

A KIKERES-ben tárolt (és szolgáltatott) metaadatok igen sokféle információforrásra vonatkozhatnak. Ha csak a mindegyik adatfajtára értelmezhető, közös jellemzőket tudná kezelni a rendszer, nem kaphatnának kielégítő részletességű információkat a felhasználók a rendelkezésre álló adatokról. Digitális térképi információk esetében például szükséges ismerni azt a vetületi rendszert, amelyben az adatokat ábrázolják, de ez az információ helyhez nem kötött adatok esetében értelmezhetetlen. Ezért a KIKERES-ben definiálva van a metaadatok azon alapkészlete – az ún. alapprofil –, amely a legtöbb, a közigazgatásban előforduló információforrás-fajta leírásához szükséges és elégséges, de egyes szakterületek esetében ez az alapkészlet további speciális metaadatokkal egészíthető ki, és így létrehozhatók szakterületi metaadat-profilok is. Magának az alapkészletnek is vannak kötelező és választható elemei, de valamennyi elem jelentése, kitöltésének módja és egyéb tulajdonsága rögzített. Az alapkészlet kiegészítésével létrejött, tehát az alapkészletből “származtatott” profilokat további kiegészítésekkel is el lehet látni, így a profiloknak egy származtatással keletkeztetett hierarchikus rendszere alakítható ki. Az egyes információforrásokat jellemző metaadatrekordok az információforrás szakterületét jellemző profil szerint készülnek. Egy szerver többféle profilú metaadatokat is szolgáltathat.

1. A KIKERES használata

A KIKERES-ben résztvevő szerverek a már említett metaadat-kezelési és üzenettovábbítási funkción túl ellátnak ún. belépési pont funkciót is. Ezeket a belépési pontokat kereshetik fel böngészőjükkel a felhasználók, és számukra fogalmazhatják meg kérdéseiket. A kérdésfeltevéshez ki kell választani azt a profilt, amelyben a felhasználó keresni kíván. Erre nemcsak az átvizsgálandó metaadatrekordok szűkítése érdekében van szükség, hanem azért is, mert bővebb profil használatakor általában bővebb a keresési feltételek megadásának a lehetősége is. A keresés csak az illető profil vagy az abból származtatott profilok szerint megadott metaadatok között történik, mivel csak ezekben feltételezhető valamennyi, a keresési feltételben megjelenő jellemző megléte. Az alapprofilban megfogalmazott keresési feltétel minden metaadatot elér, mert minden profil az alapprofilból származik.

A KIKERES alapvető feladata a közérdekű adatok jellemzőinek szolgáltatása, de lehetőség van egyes metaadatok eléréséhez jogosultságokat hozzárendelni. Lehet metaadatokat helyi érdeklődésre számot tartónak is nyilvánítani, amelyeket csak a szerver belépési pontjára közvetlenül kapcsolódó felhasználók érhetnek el.

1. Az elosztott keresés mechanizmusa

A belépési pont számára megfogalmazott keresési feltételt a belépési funkciót ellátó szerver egyrészt saját metaadatbázisának lekérdezéséhez használja fel, másrész továbbítja az alárendelt szerverek felé. Ugyanezt teszik az alárendelt szerverek is a számukra továbbított keresési feltételekkel. Tehát egy belépési pontról elindulva azokon a szervereken tud a felhasználó kerestetni, amelyek a szerverek hierarchiájában a belépési pont alatt helyezkednek el. A belépési pont megválasztása lehetőséget ad a felhasználónak arra, hogy korlátozza a keresés által bejárt szervereket, amivel a válaszidőt és a generált forgalmat is csökkentheti. Egy adott tárcához vagy földrajzi területhez rendelhető adat keresését pl. elég az illetékes tárca vagy megye központi szerveréről indítani. Nem szükséges azonban a felhasználónak megjegyeznie az egyes belépési pontok URL-jét, mert a MeH által működtetett központi belépési ponton lehetősége lesz kiválasztani, hogy valójában mely belépési ponton kívánja indítani a keresést. A felhasználónak más lehetősége is van a felkeresendő szerverek, ill. metaadatbázisok korlátozására a belépési pont és a profil megválasztásán kívül. Így pl. kijelölheti, hogy mely szerverekre vagy pedig milyen “mélységre” (hány hierarchiaszinten keresztül) kívánja elvégeztetni a keresést.

1. Megfelelés a nemzetközi szabványosítási törekvéseknek

A KIKERES tervezésénél és megvalósításánál a legkorszerűbb nemzetközi technológiai és tartalmi szabványok, ajánlások használatára került sor. A metaadat-struktúra modelljének és szintaktikájának leírása a W3C RDF (Resource Description Framework) ajánlása szerint készült. A metaadat-rekordok maguk XML dokumentumok. A profilokat XML DTD-k definiálják. A metaadatok kódolása Unicode kódrendszerben történik. A rendszer HTML űrlapon vagy Java appleten keresztül kommunikál a felhasználóval. Az utóbbi lényegesen több szolgáltatást nyújt, de természetesen a használata is bonyolultabb.

A keresési protokoll, ill. a megtalált adatoknak a belépési ponthoz való visszajuttatási mechanizmusa az ISO 29350 (Z 39.50) szabvány szerinti, de a metarekordokat lehet a belépési ponthoz közvetlenül is, nem a keresési feltétel útját visszafelé megismételve, visszajuttatni. A szabványos megoldásnak – amely egyébként lassabb – csak akkor van jelentősége, ha más nemzetközi metaadat-szolgáltatáshoz is hozzá kívánjuk kapcsolni a KIKERES-t. A nemzetközi kapcsolatra egyébként nemcsak technológiailag van felkészülve a rendszer, hanem azzal is, hogy többféle nyelvű metarekordokat tud kezelni, és a magyar mellett angol kezelői felülete is van.

A metaadatok alapprofiljának meghatározásánál messzemenően figyelembe lett véve a Dublin Core ajánlás, de olyan más elterjedt metaszerkezet is, mint pl. az Egyesült Államok által használt és terjesztett US GILS. A metaadat-elemek ISO 29350 szerinti leképezése is megfelel a de facto szabványnak tekinthető profiloknál alkalmazott leképezéseknek a nemzetközi kapcsolódás lehetősége érdekében.

1. A metaadatok bevitele, szerkesztése

Interaktív adatbevitel céljára egy webes szerkesztőprogram készült. Ezt természetesen azok is használhatják egy egyszerű böngésző segítségével, akik csak valamely más szervezet (pl. felettes hatóság) szerveréről tudják szolgáltatni metaadataikat. Lehet XML vagy más szabványos formában készült metaadatokat is importálni a rendszerbe. A leggyakrabban használt formátumban (pl. MS Word) készült dokumentumokról lehet (fél)automatikusan is előállítani metaadatokat: olyan célprogramok segítenek ebben, amelyek a dokumentumban tárolt metaadatokat (szerző, készítés dátuma stb.) felismerik, és felkínálják a metaadatok bevitelénél. Az adatgazda szervezetek honlapjain közzétett dokumentumok esetében keresőrobotok kutatják fel a dokumentumokat és azok rendelkezésre álló metaadatait; ezzel a technikával a metaadatok automatikus frissítése is megoldható.

1. A terminológiai egységesítés eszköze: a fogalomtár

Ahhoz, hogy a felhasználók által megfogalmazott keresési feltételek segítségével valóban fellelhetők legyenek a rendelkezésre álló adatok, arra van szükség, hogy az adatgazdák a metaadatok készítésénél ugyanazokat a fogalmakat használják, mint az adatokat keresők. Ezért mindkét csoport számára rendelkezésre áll egy terminológiai adatbázis, amely a metaadat-leírásokban szükséges fogalmakról akár több nyelven is tárolja a használatos megnevezéseket, a definíciójukat és a fogalmak olyan jellegű kapcsolatait, mint a szinonima, általánosítás, specializálás, csoportba tartozás stb. Ez utóbbi reláció segítségével osztályozásokat vagy kötött tárgyszólistákat is lehet a fogalomtárban tárolni.

A fogalomtárat tehát érdemes használniuk a metaadatok készítőinek és keresőinek, de segítségével megoldhatók olyan funkciók is, mint pl. a sikertelen keresésekben használt fogalmak automatikus helyettesítése szinonimáikkal. Ugyanakkor nemcsak a KIKERES-nek, hanem az államigazgatás más információs rendszereinek is szüksége lehet egy központi államigazgatási tezauruszra, ezért a fogalomtár lekérdező programozási felülete elérhető más rendszerek számára is, amelyek így hálózaton keresztül el tudják majd azt érni. Természetesen bárkinek lehetősége van akár egy egyszerű böngészővel is lekérdezni a fogalomtárat. A fogalomtár feltöltését, tartalmának módosítását ugyanakkor csak erre jogosult szakértői csoportok végezhetik – jól szabályozott módon, csoportmunkára is alkalmas speciális eszközök segítségével.

A mellékelt ábrán a KIKERES és a fogalomtár felépítését és szereplőit lehet nyomon követni.

1. A térinformatikai metaadatok alrendszere: METATÉR

A KIKERES-ben alkalmazott alapelvek, technikák, megoldások jelentős része (elosztott, webes elérésű metaadatbázis, ISO 29350 alapú keresés, fogalomtár használata stb.) vizsgázott már a METATÉR nevű térinformatikai metaadat-szolgáltatás felállítása során. Ennek a www.metater.gov.hu címen elérhető rendszernek a létrejöttét is az ITB támogatta és a MeH irányította. A METATÉR-ben kb. 20000 digitális térképről készült metaadatrekord érhető el, de ez a szám a legjelentősebb adatgazdák folyamatos bekapcsolódásával, a leírt információforrás-típusoknak a légi- és űrfelvételekre, ortofotókra stb. való kiterjesztésével folyamatosan nő. A KIKERES belépésével a METATÉR annak egy szakági alrendszerévé alakul át – saját térinformatikai metaadat-szerkezettel.

1. Kormányhatározat a közigazgatási adatvagyon-nyilvántartásról

A kormány 2000 végén határozatot fogadott el, amelynek értelmében 2002 közepéig meg kell történnie a KIKERES metaadatokkal és a hozzájuk kapcsolódó fogalmakkal való kezdeti feltöltésének a központi közigazgatásban a MeH irányításával és a miniszterek, ill. a KSH elnökének felelősségével. A közigazgatás adatvagyon-nyilvántartásáról szóló 1113/2000. (XII. 27.) számú kormányhatározat a következő feladatokat és határidőket írta elő a MeH és a tárcák számára:

1. a közigazgatási adatvagyon-nyilvántartás keretrendszerének létrehozása 2001.01.31-ig (MeH);

2. kezdeti feltöltés a központi közigazgatásban 2002.06.30-ig és a nyilvántartás folyamatosan működésének biztosítása (MeH, tárcák);

3. lehetőség biztosítása valamennyi önkormányzati és más közfeladatot ellátó szerv önkéntes csatlakozására (MeH).