Internet a falusi iskolákban - baranyai esettanulmányok alapján

Fehér Péter <feherp@mail.matav.hu>

Baranyai Pedagógiai Szolgálatok Központja

Bevezetés

Túl a Sulinet program félidején lassan érdemes megvizsgálni, mi is történik az iskolákban, milyen hatással van a számítógépes világhálózat, az Internet elérésének biztosítása. Hogyan teljesültek, netán változtak a kitűzött célok, milyen eredményeket mutathatnak fel az iskolák, milyen problémák okoznak gondot – ilyen és ehhez hasonló kérdések alkotják vizsgálódásaim egyik vonalát. A kutatás célcsoportját a falusi iskolák és azok pedagógusai alkotják. Előadásomban főként saját felméréseim és pedagógusokkal készített interjúk néhány tapasztalatát szeretném összegezni, amelyek egy viszonylag szűk körre, Baranya megyére korlátozódnak. Bizonyos vagyok abban, hogy az itteni tapasztalatok nagy része az ország többi kistelepülésére is érvényes és általánosítható.

Kistelepülési iskolák a Sulinet programban

A Magyar Bálint (akkori oktatási miniszter) által 1996 szeptemberében kezdeményezett SULINET program első szakaszában 1998 szeptemberéig 960 középiskola került bekötésre, ezekhez csatlakozott még 20 megyei pedagógiai intézet, néhány OKI központ, és mintegy 200 általános iskola. A célok között szerepelt az is, hogy 2001/2002-re minden magyar általános iskola is Internet hozzáférést kapjon, és "ezzel az esélyegyenlőség terepeit teremti meg [a Sulinet program]"¹

Sajnos ez a terv nem valósult meg, sőt az oktatáspolitikai változások kapcsán valószínűleg le is mondtak róla. A program irányítói a hálózatfejlesztés helyett a tartalomszolgáltatásra kívánták áthelyezni a hangsúlyt, emiatt azonban számos helyen komoly kérdésként merült fel a Sulinet megszüntetése, "elsorvasztása". A hálózat további kiépítése mintegy évi 200 új bekötéssel számolva beláthatatlan időre növekedett. A jelenlegi számokról a különböző források egymástól némileg eltérő adatokat közölnek, így itt csak bizonyos becslésekre hagyatkozhatunk.

2000-ben az általános iskolák száma Magyarországon 3696, a középiskolák száma 1054. A Sulinetbe kötött falusi általános iskolák száma körülbelül 400-500 között lehet. Jelen pillanatban semmilyen nyilvános koncepció nem látszik arra vonatkozólag, hogyan kívánják a program hálózatbővítési részét folytatni.

A baranyai felmérés eredményeiről

Baranya megyében a KSH adatai szerint² 1999 végén 109 (62%) községi és 68 (38%) városi általános iskola található. A falusi iskolákban 1295 (38%) pedagógus 12423 (33%) tanulót tanít. A számokból jól látható, hogy sok kisiskola van, ahol a tanulólétszám, és ezzel a pedagógusok száma is alacsony. A falusi általános iskolák közül kb. 40 rendelkezik SULINET-es Internet hozzáféréssel, a baranyai teleházak száma 20. (További részleteket a weblapon olvashatunk.)

2001 elején PhD-hallgatóként végzett kutatásaim kapcsán interjúkat készítettem olyan falusi iskolában dolgozó pedagógusokkal, akik most vagy korábban valamilyen számítógépes továbbképzésben résztvesznek vagy résztvettek. A felmérés még nem fejeződött be, az elkészült interjúk száma 17. Az interjúalanyok kiválasztásakor az alábbi szempontokat tartottam szem előtt:

•minél több iskola legyen a mintában;

•egy iskolából maximum 2 pedagógus szerepeljen;

•a nemek aránya a megyében érvényes aránynak lehetőleg megfelelő legyen;

•főként nem-informatika szakos tanárok szerepeljenek;

•minél több különböző szako stanár szerepeljen a mintában;

Az interjú témakörei a személyes kérdésektől (életkor, végzettség, nyelvtudás, stb.) az iskolai számítógép és Internet használaton keresztül a ICT módszertani kultúra kérdésköréig terjedtek, ezen írás szempontjából fontosabb kérdései az alábbiak voltak:

1.Általános kérdések:

Interjúban résztvevő neme, életkora, végzettsége, nyelvtudása. Lakóhelye és iskolája. (Település lélekszáma, tanárok és tanulók száma, felszereltség., Internet-hozzáférés (iskolában és otthon). Van-e az iskolának honlapja, saját e-mail címe? Van-e rendszergazda.?

2.Az interjúalany informatikai "előélete", motivációja. Tanfolyamok, önképzés, stb.

3.Szakirodalmi érdeklődése. (Olvas-e pedagógiai/informatikai/ICT-vel kapcsolatos irodalmat, szaklapot? Soroljon fel belőlük néhányat) Milyen témaköröket szokott az Interneten keresni?

4.Milyen a kapcsolata az iskola vezetésével, a kollégákkal. Támogatja-e az iskola vezetése az ICT használatát? Hogyan?

5.Milyen segítségre lenne szüksége az ICT oktatásbeli felhasználával kapcsolatosan?

6.Milyen gátló/akadályozó tényezők hátráltatják az Ön és kollégái munkáját ezen a területen?

7.Használja-e tanórán/tanórán kívül az ICT eszközöket? Soroljon fel példákat. Említsen meg olyat is, amit esetleg szívesen használna, de nincs rá lehetősége.

8.Együttműködés más iskolákkal, pályázatok.

Az interjúk főbb eredményei

A személyes adatokat vizsgálva rögtön egy meglepővel kezdhetjük: az interjú alanyok átlagéletkora 39,6 év, ami 33-46 között szóródik. Az interjú alanyok mintegy 20%-a férfi (17-ből 4). A szakokat vizsgálva tanító, magyar, népművelés, matematika, fizika, technika, biológia, orosz, kémia, népművelés, pedagógia és informatika (1 db) szakok fordulnak elő, tehát elég változatos a kép.

Az iskolák közül 11 (69%) rendelkezik Internet hozzáféréssel, 5 nem, levelezésre kivétel nélkül a Sulinet adminisztratív postafiókot, vagy más külső levelező rendszert használnak. Weblapja két iskolának van (Hosszúhetény, Kölked), illetve ezek a települési weblaphoz kapcsolódnak. További 3 helyen jelezték, hogy készül ilyen. (Érdekességként megemlítendő, hogy az említett 20 baranyai Teleház közül 2-nek van weblapja a címen található információk szerint.) A megadott e-mail címekből, weblap címekből látható, hogy gyakorlatilag egyetlen falusi iskolában sem üzemeltetnek Internet szervert, ennek fő okat az információ- és tudáshiány. Esetünkben ez azt is jelenti, hogy nem használják ki a rendelkezésükre álló technikai lehetőségeket sem.

Rendszergazda természetesen (?) egyik iskolában sincs, a felmerülő problémák megoldására különféle módszereket választanak Leggyakrabban a számítástechnikát oktató (de nem számítástechnikus) kolléga "felügyeli" a gépeket, de előfordul külső cég megbízása, illetve önkormányzati felügyelet is. A községek közül 1 helyen van teleház (Hosszúhetény), ez az iskolával szoros együttműködésben üzemel.

Az interjúkban résztvevő tanárok döntő többsége már legalább 2 vagy több számítógépes tanfolyamot végzett (alapfokú számítástechnikai ismeretek, szövegszerkesztés, Internet, Informatika más tanórákon, sőt oktatási informatikus), így őket gyakorlott számítógép felhasználóknak tekinthetjük.

Az iskolavezetés a megkérdezett pedagógusok szerint mindenütt (legalább is "elvileg") támogatja az informatika iskolai alkalmazását, a valóságban természetesen igen nagy különbségek vannak az egyes települések között. Van olyan iskola, ahol például 1 darab Pentium számítógép van, a másik (pozitív) kivétel az, ahol videoprojektor is található az iskolában. A tanárok továbbképzésen való részvételét a mintában szereplő iskolák vezetése döntő többségben támogatja, ez általában a tanfolyamokon való részvétel díjának fedezését jelenti, minimális azonban a szakmai összejöveteleken, konferenciákon való részvétel lehetősége. Ennek oka részben a magas részvételi díj, másrészt a helyettesítés kérdése sem megoldott. Ez nagyobb problémát jelent, mint a városi iskolákban, hszen a tantestületek létszáma kisebb, kevés lehetőség van a távollétre. Örvendetes viszont az, hogy a kollégák egymás közötti viszonyában kérik az informatikában jártasabb kolléga segítségét, tehát a tanárok közötti együttműködésnek ez a szintje már kialakult, ez azonban jelenleg csupán technikai jellegű segítségnyújtásra korlátozódik.

Nézzük meg, milyen tényezőket soroltak fel a tanárok problémaként, illetve milyen segítségre lenne szükségük:

Milyen gátló tényezők akadályozzák a munkát?

•eszközök hiánya 7 (esetek száma)

•kollégák passzivitása 5

•nem tudnak résztvenni továbbképzéseken 3

•módszertani hiányosságok 2

•időhiány 2

•szoftverek hiánya (pl. vírusvédelem) 2

•szakirodalom hiánya 1

•nyelvtudás 1

•hozzáértés hiánya 1

•hozzáférés problémák 1

A leggyakrabban említett tényező az eszközök (illetve pénz-) hiánya, ami örökös gondnak mondható, és nem látszik semmi biztató a jövőre nézve. Érdekesebb azonban a második leggyakrabban említett tényező, ami nem más, mint a kollégák passzivitása, hozzáállásbeli hiányosságai. Ennek részletes elemzése további vizsgálatokat igényel, de néhány kérdést érdemes továbbgondolni. Mi állhat tehát a tanári passzivitás hátterében? A legnyilvánvalóbb ok minden bizonnyal a saját otthoni számítógép és az Internet hozzáférés hiánya lehet, de van két másik, véleményem szerint nem elhanyagolhatóbb tényező: a tanári motiváció hiánya és a módszertani hiányosságok. "A tantárgyak anyagmennyisége olyan sok, hogy inkább a bevált módszereket alkalmazom" – fogalmaz az egyik tanárnő. "Nincs tapasztalatom, egyelőre sok lehetőségem sem, hogyan lehetne a modern eszközöket úgy igénybe venni, hogy azok elősegítsék, és ne hátráltassák a haladást."

A kerettanterv kötöttségei bizonyára nagyon megnehezítik a kísérletezést, de talán nem teszik lehetetlenné. A hiányzó módszertani anyagok kidolgozása remélhetőleg mielőbb megtörténik, ezen dolgozunk jelenleg az ELTE TTK-n működő "Multimédia az oktatásban" kutatócsoportban, számos gyakorló pedagógus kolléga bevonásával.

A következő nagyon fontos kérdés:

Milyen segítségre lenne szüksége az iskolában tanító pedagógusoknak?

•tanácsadás 8 (esetek száma)

•eszközök 7

•szakmai rendezvény, továbbképzés 6

•szakirodalom 5

•szoftver 5

•technikai jellegű segítség (rendszergazda) 3

•szakmai folyóirat (Sulinetes például) 1

•személyi feltételek javítása 1

•hozzáférés 1

•ICT használatát illusztráló tantervek 1

Nem megnyugtatóbb a helyzet ebben az esetben sem. Az eszközökről már az előbbiekben esett szó, vizsgáljuk meg röviden a többi választ. Az első helyen említik a kollégák a szaktanácsadást, ami egy kritikus terület. Elvileg a megyei pedagógiai szakmai szolgáltatást nyújtó intézmények (Pedagógiai Intézetek) szolgáltatásai között szerepel a szaktanácsadás, ezek azonban az elmúlt 1-2 évben az anyagi tényezők miatt kevéssé tudják ezt a funkciót ellátni, némelyik gyakorlatilag a teljes ellehetetlenülés határára érkezett. Az ezen a területen dolgozó szaktanácsadók segítsége kevés ahhoz képest, amire az iskoláknak szüksége lenne. Említést érdemel itt a Soros Alapítvány "Szakértői csoportok az iskolában" című kísérlete/pályázata, amelynek keretében 40 iskolában nyújtottak módszertani segítséget az Alapítvány pályázatán nyertes szakértői csoportok. Ehhez hasonló pályázatok bizonyára hasznosak lennének az iskolák számára.

Másik nagyon gyakran említett probléma a továbbképzéseken, szakmai rendezvényeken való részvétel lehetősége. Ennek megoldása sem egyszerű, hiszen az időhiány mellett a másik fő tényező az évről évre csökkenő tanár-továbbképzésre fordítható keret, szemben a továbbképzések árának folyamatos növekedésével.

Több interjúban felmerült a projektor (videókivetítő) iránti igény, amely a pedagógusok szerint segítené a más órákon való felhasználást. Egy-két esetben felmerült a szkenner iránti igény is, de örvendetes, hogy az iskolák nagy részében ez az eszköz már elérhető.

Az interjú utolsó kérdése más iskolákkal, más pedagógusokkal való együttműködésre, netán pályázatokon való közös részvételre vonatkozott A válaszok azt mutatják, hogy ezen a területen még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség kínálkozik az iskolák részére, hiszen gyakorlatilag egy sem akadt, aki Internetes projekttel dicsekedhetett volna, ha egyébként más együttműködés elő is fordult. Természetesen nem állítható, hogy egyáltalán nem léteznek ilyen projektek, de számuk egyelőre elhanyagolhatónak tekinthető. A pályázatokon való részvétel nagyon fontos az iskolák számára, ezt szinte mindenki megemlítette, de közös pályázás ritkán fordul elő. Ezzel összefügg egy másik válasz is, melyből az is kiderült, hogy az interjúban résztvevő pedagógusok lényegileg nem használják az Internetes levelezőlistákat sem³. Mindössze 2 férfi és 1 hölgy említette, hogy olvas levelezőlistákat, ezek közül a TANFÓRUM-ot nevezték meg, illetve más, nem pedagógiai/iskolai témájú listát. Ez azért sajnálatos, mert éppen a levelezőlisták nyújthatnák a szükséges támogatás egy részét. Természetesen ez nem csak az informatikai jellegű szakmai listákra igaz, hanem más tantárgyi listákra is. Hasonlóan jelzés értékű az a másik tény, hogy alacsony százalékban jellemző a pedagógiai/módszertani folyóiratok olvasása. "Pedagógiát nem olvasok, nem érek rá", illetve "Csak szaklapokat olvasok, semmi pedagógiai jellegűt" típusú kijelentések voltak inkább jellemzők. Mindösszesen 5 fő (30%) említette, hogy időnként kezébe veszi ezeket. Számítástechnikai jellegű lapokat 12-en (71%) olvasnak, a lapok a "komolyabb" CHIP Magazin, Computer Panoráma, PC WORLD magazinoktól a könnyedebb, szórakoztató Easy PC, Klikk, Computer Aktív-ig terjednek.

Hasonlóan kevesen keresik fel például a Sulinet weblapot is, amelynek egyik funkciója a tanárok információkkal, segédanyagokkal való ellátása. Ebben bizonyosan az is közrejátszik, hogy a mintában szereplő pedagógusok általános iskolában tanítanak, míg a Sulinet program nagyobb mértékben irányult a középiskolai tanárok felé. Miután a pedagógusok közül csak 1-2 ember jelezte a nyelvtudásra vonatkozó kérdésnél az angol nyelv valamilyen fokú ismeretét, így az Interneten való keresés, böngészés főként a magyar nyelvű oldalakra korlátozódik.

Összegzés

Az interjúkból leszűrt tapasztalatok ismeretében világosan kirajzolódnak azok a feladatok, amelyek megoldása javíthat az iskolák helyzetén, illetve eredményesebbé teheti a pedagógusok munkáját, és végeredményben hozzájárulhat az oktatás minőségének javításához. A kutatás folytatásaként az újabb interjúk felvétele tovább árnyalhatja a már kirajzolódó képet, és pontosíthatja az itt megadott adatokat, egyúttal alapot nyújt a fejlesztő program kidolgozásához.