Új infokommunikációs technológiák felhasználása a felsõoktatásban

A kommunikáció alapvetõ feltétele a közösségek kialakulásának, fenntartásának és munkamegosztás-szervezésének (koordinációjának): a különbözõ korokban az egyre hatékonyabb és egyre nagyobb méretû közösségeket összekapcsolni képes kommunikáció lehetõségét újabb és újabb technológiák kifejlesztése támogatta. A mai internet-technológia szintjére érkezve azonban megváltozni látszik a technika és az emberi szükségletek eddigi viszonya. Ma már a technológiai fejlõdés sebessége és jellege olyan, hogy a rendkívül nagyszámú új megoldási lehetõség nem feltétlenül társadalmi szükségletre válaszul jön létre, hanem az állandó növekedésre kényszerítõ, rendkívül erõs piaci nyomás alatt álló vállalatok, vállalati szövetségek kínálnak fel új eszközöket, rendszereket, melyeket a társadalom közösségein keresztül befogad vagy elutasít.

Mostanra tehát mind fontosabb feladattá vált, hogy a technológiai fejlõdés elsõ lépcsõjében láthatóvá vált kezdeményezések, fejlesztési koncepciók, stratégiai fõirányok értékelése még a konkrét piaci megjelenés elõtt megtörténjen mind a lehetséges gazdasági, mind a társadalmi-közösségi hatások szempontjából. A lehetõségek és a mindennapokba beépíthetõ eljárások megoldó értéke mellett a társadalmi veszélyesség oldalát is vizsgálni kell. (A közösségek mindig érzékenyebbek a veszélyekre, mint a hasznosság bármely formájára és ez az általában szélsõséges szenzitivitás a média általános szabályai szerint nagy nyilvánossággal is párosul.)

A hétköznapivá lett internet- (www) és mobiltelefon- (GSM) technológia jól feltérképezhetõ hatású megoldásainak elemzésével már most el tudjuk (és el is kell) végezni a mobil információs társadalom várható technológiáinak közösségekre gyakorolt hatásai vizsgálatát. Például a mobil információs eszközök gyártóinak szövetségeként elindult Wireless Village kezdeményezést vizsgálva azt találjuk, hogy a háttérben egy átfogóbb problématér, a közösség-teremtõ technológiák éppen kibontakozó-félben lévõ világa áll.

Azt az eddigi megközelítések is minden esetben tartalmazták, hogy az információs társadalom kialakulása során a technológiai fejlõdéssel párhuzamosan a különféle újfajta vagy újraszervezõdött közösségek is speciális és alapvetõ szerepet játszanak. Azt azonban, hogy sok esetben maga a technológia (a tervezés, a design, a funkciók, az üzemeltetés és minden más infrastrukturális szempont) is a közösségi dimenzióhoz igyekszik igazodni (és nem kizárólag a gyártók üzenetei, illetve profitképzési stratégiái formálják a fejlesztéseket, termékeket és szolgáltatásokat, valamint az azokkal kapcsolatos attitûdöket), viszonylag friss felismerés.

Noha továbbra is hatékonyan mûködnek, az internetes levelezési listák, hírcsoportok, szöveges adatbázisok, közösségi hirdetõtáblák, ma már elavultnak számítanak az intranet-jellegû információbázisok, a valós idejû írásos kommunikáció (chat) és a teljességre törekvõ multimédiás megoldások mellett, így az újabb generációk már ez utóbbiak hatásain keresztül alakít(hat)ják ki közösségi rendszereiket.

Vegyük például a mobilkommunikációt, amelynek klasszikus sikertörténete az SMS alapú kommunikáció kialakulása. Az eredetileg nem nyilvános célra tervezett SMS-szolgáltatás ma már túllépett a kétoldalú kommunikációs modellen, az SMSchat technológia bevezetésével sikeresen egyesítette a két alaptechnológia elõnyeit. A következõ technológiai lépés a multimédia üzenetszolgáltatás (multimedia messaging) és a helyzetfüggõ szolgáltatások (presence services) bevezetése lesz, amelyek mint mobil értéknövelt szolgáltatások, új típusú valódi és virtuális közösségek megjelenéséhez vezetnek. Erre a Wireless Village kezdeményezés már elnevezésében is utal: a „minden formában könnyedén kommunikálni képes közösség” fogalmát takarja, vagy más szemszögbõl a „Mobil kommunikációra Kész Közösség” elsõ technológiai lépéseit határozza meg.

A Wireless Village-et tudatosan szánták közösségteremtõ technológiának, de a meghatározó piaci szereplõk (Ericsson, Motorola, Nokia) által alapított non-profit szervezet a távközlési szolgáltatók végfelhasználói közösségeinek kialakítását célozza meg elsõsorban. Abból indulnak ki, hogy a végfelhasználók mobil kommunikációs igényeinek rangsorában a multimédia üzenetszolgáltatás az elektronikus posta küldése és fogadása után a harmadik helyen áll, meggyõzõen megelõzve az üzleti alkalmazásokat. A piac méretét 2004-re több mint 250 millió dollárra becsülik, hozzávetõleg 40 millió mobilkommunikációs felhasználóval számolva. A kezdeményezés fõ célja, hogy kialakítson egy olyan szabványt, melyet követve a multimédia üzenetszolgáltatás (multimedia messaging) és a helyzetfüggõ szolgáltatások (presence services) interoperabilitása teljes legyen minden kommunikációs technológiát figyelembe véve. Jelenleg a legfontosabb lépés a multimédia tartalmú internetes és a mobiltelefonos üzenetek összehangolása mind a felhasználók eszközei, mind a hálózatok berendezései felõl, így teremtve egy minõségi ugrás alapjául szolgáló innovációs platformot.

A minõségi változás bekövetkezésének egyértelmû bizonyítéka a két technológia tudatos összekapcsolásából adódó technológiai és piaci elõnyök azonnali kölcsönös kihasználása.

A elsõ (már bejelentett) piaci megoldások (zeneküldés internetrõl mobilra és viszont, sõt mobilról mobilra; térképalapú információk felhasználása keresett objektumok megtalálására, például a legközelebbi postahivatal stb.) néhány hónap múlva már széles körben elérhetõvé válnak, így nagyon sürgetõ a feladat – az eddigi kutatásokat felhasználva –, a közösség-teremtõ technológiák (a létezõ és fejlesztés illetve bevezetés alatt álló eszközök és eljárások) átfogó vizsgálata.

A kutatást mind a lehetséges gazdasági (elsõsorban innovációs, vállalkozásgeneráló), mind a lehetséges társadalmi hatások (elsõsorban a lehetõségek, másodsorban a veszélyek) szempontjából kell megtervezni. A kérdéskör elemzõ bemutatása mellett érdemesnek tûnik különös súllyal vizsgálni azt a kérdést, hogy vajon a különbözõ típusú közösségek speciális jellegzetességei tudják-e a maguk képére formálni az „általános” technológiát? Vannak-e olyan, ugrásra kész megoldások, amelyek sajátos élethelyzetû hazai közösségeken segíthetnek? Létezik-e olyan kutatási irány, amelynek mûvelése stratégiai jellegû, vagy nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó, új eredmények megtermeléséhez vezethet?

Jelen dolgozatunk keretében a felsõoktatási alkalmazások felõl tekintjük a problémát. Mindenképpen számítani kell arra, hogy a felsõoktatásban részt vevõ hallgatók a legfogékonyabbak a közösségteremtõ technológiákra az újdonság oldaláról nézve, míg az oktatók és kutatók hagyományosan jelentik az új megoldások iránt fogékonyak elsõ körét.

A közösséget változásra késztetõ hatás szerint az alábbi eseteket különböztethetjük meg:

Tekintsük az alkalmazási lehetõségeket az alábbi táblázat alapján:

A felsõoktatás nagyarányú változásokon megy keresztül. Ha a változások tendenciáját egy szóval akarjuk jellemezni, akkor talán mondhatjuk, hogy minden szempontból mobillá vált. Korábban az egy intézményben, egy földrajzi helyen dolgozó oktatók és hallgatóik egy-egy kisebb helyi közösséget alkottak, ezen a helyen megfelelõ hely- és szabályismerettel rendelkeztek. A tömegessé vált felsõoktatás körülményei között ez a közösség átalakult és részben felbomlott. Ez még akkor is igaz, ha sem az oktatók, sem a hallgatók nem csinálnak mást, mint eddig, egyszerûen a nagy létszám teszi szükségessé a kommunikáció és a közösségformálás új eszközeinek használatát. Új szabályokat kell alkotni és egészen más eszközöket kell használni. Jórészt ebbõl az egyszerû mennyiségi növekedésbõl következik a felsõoktatási információs technológiák fejlõdésének mai igénye.

Minõségi változást okoz azonban a tényleges mobilitás, ez megfigyelhetõ az oktatóknál és a hallgatóknál is. Nem ritka ma már, hogy egy-egy nevesebb oktató több helyen is oktat, esetleg több helyen vezetõi szerepet is betölt. Ugyanígy, a hallgatók sem feltétlenül csak egy helyen vesznek fel tantárgyakat. A több helyen szereplõk természetesen minden helyi közösségben nehezen tudnának teljes mértékben részt venni, de nagyon fontos, hogy mindig megfelelõen tájékozottak legyenek.

Az „utazó professzor” helyzetének két szélsõ esete van: az egyik, amikor csak egy elõadást vagy kurzust tart a számára idegen helyen (vendégelõadó), a másik véglet pedig az, amikor a nem a szokásos tartózkodási helyén levõ másik intézményben vezetõi pozíciót is elfoglal. A vendégelõadó számára tulajdonképpen csak néhány helyzetfüggõ információ szükséges: menetrend, útvonal, találkozási pont, kontaktszemély neve stb. Ha viszont nem csak eseti jellegû a közremûködése, akkor szükség lehet arra is, hogy a kurzus hallgatóival eseti közösséget alakítson ki, témájával kapcsolatban kérdéseket lehessen hozzá intézni, és viszont, hallgatóival tudjon közölni információkat. A vezetõi pozíciót is betöltõ oktatónak ennél jóval többféle szolgáltatásra van szüksége, neki viszonylag állandóan részt kell vennie az ügyviteli-adminisztratív folyamatokban is.

A „mobil hallgatók” számára is megváltozott a felsõoktatás, terjednek a helyben, egy intézményen belüli, vagy felsõoktatási intézmények közötti áthallgatások, a tanulmányok végzése közbeni távollétek, munkavégzés, külföldi részképzéseken való részvétel stb. Ezek az új jelenségek is új igényeket vetnek fel, a különféle helyeken különféle módon és mértékben be kell kapcsolódniuk a hallgatóknak a helyi közösségekbe, úgy, hogy anyaintézményével viszonylag állandó legyen a kapcsolata.

A mára kiépült és a közeljövõben tervezett infokommunikációs eszközök és módszerek egyenlõre meglehetõsen passzív szerepet töltenek be, mert a mai feladat alapvetõen az elektronikus adatfeldolgozás és információszolgáltatás megszervezése és technikai megvalósítása. Például második éve mûködik az egységes felvételi rendszer, az intézményen belüli integrált hallgatói rendszerek közül a legrégebbi is csak néhány éves. Ezeknek a passzív rendszereknek viszont alapvetõ jelentõsége az, hogy kiépülnek azok az elektronikus – és részben mobil módon, helyhez nem kötötten is elérhetõ – adatbázisok és rendszerek, amelyek aktívvá, és a közösség tagjainak igénye szerinti helyeken elérhetõvé tehetõk.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy mindenképpen fel kell készülni a technológiákból eredõ új szolgáltatások közösségteremtõ hatására, de arra is számítani kell, hogy a mai felsõoktatási rendszerek aktívvá tétele nem lesz egyszerû, gyors és olcsó. Legnehezebb feladatnak látszik, hogy a kissé merev felsõoktatási struktúrában kell megteremteni a professzionális színvonalú (mobil)szolgáltatásokat.

oOo