A
kartográfiai dokumentumok digitalizálásának és internetes szolgáltatásának
kérdései
(Plihál
Katalin)
Országos
Széchényi Könyvtár
A
régi kartográfiai dokumentumokat őrző gyűjtemények számára
legyenek azok bárhol a világon a legnagyobb kihívást az állományvédelem
maradéktalan kielégítése jelentette és jelenti mind a mai napig. E dokumentumok
többségének mérete rendszerint A3-nál (30x40 cm) nagyobb, általában igen
finoman színezettek, s apró betűkkel metszett vagy írt nevekben gazdagok.
Ezért az e művekről készített hagyományos méretű diafilmek -
ahol a képméret nagysága 24x36 mm -, nem is tudott olyan információval
szolgálni a felhasználónak, amellyel a ritka nagy értékű unikális
művek kézbe adása kiváltható lett volna.
A
digitális képfeldolgozó technológia széles körű elterjedése jelentős
áttörést hozott a fenti probléma sikeres megoldására. A szkennerek fejlesztése,
áruknak olcsóbbá válása nyomán ezek az eszközök, illetve az általuk nyújtható
szolgáltatások elérhetővé váltak a hazai közgyűjteményeink számára
is. Az állományvédelem lehetősége mellet a digitálisan rögzített térképek
a világhálón keresztül időtől és tértől függetlenül
elérhetővé válnak. (A kartográfiai dokumentumok ideális művek a
világhálót használók számára, mivel tartalmuk nyelvi ismeretek hiányában is
könnyen hozzáférhető és érthető.)
Az
ilyen jellegű gyűjteményekből a felhasználók saját részükre –
kizárólag „házi használatra” – olyan virtuális digitális térképgyűjteményt
alakíthatnak ki, amelyeknek tartalma könnyedén és gyorsan változtatható,
ugyanakkor nem kell e művek speciális őrzéséről és
megfelelő tároló helyéről sem gondoskodniuk!
E
technológiát térképek állományvédelmére és szolgáltatására először az
Amerikai Egyesült Állomok nemzeti könyvtára, a Library of Congress, Geography
and Map Division gyűjteménye féltve őrzött darabjainak védelmére és
szolgáltatására kezdték alkalmazni 1994-től.
(A
program részletes leírása a Mercator’s World 1998/1. számában, illetve e
folyóirat elektronikus változatában http://www.mercatormag.com
olvasható).
Az
Európai Unió is már több pályázatot hirdetett e témában. E projektbe számos ország egymással összefogva
kapcsolódott be. A különböző programok eredményeiről a http://ihr.sas.ac.uk/maps
helyen bárki naprakész információhoz juthat.
Jelenleg
az egyes gyűjtemények anyagáról szolgáltatott digitális képek és a
könyvtári integrált adatbázisok közötti kapcsolat megteremtése a legfontosabb
és egyben az egyik legnehezebb feladat, hisz ilyen összekötetés hiányában a
kartográfiai dokumentumokról legkevesebb két leírást is kell készíteni, egyet a
képi adatbázis, egy másikat pedig az integrált könyvtári rendszer használóinak.
A fenti kényszerű adattöbbszörözés feleslegesen növeli meg a világhálón
található adatmennyiséget, és előbb vagy utóbb nyilvánvalóan hibaforrássá
is válhat. Ennek kiküszöbölésére a képi és az integrált könyvtári adatbázisok
közötti kapcsolat megteremtése egyre inkább megkerülhetetlen.
Az
OSZK Térképtárában található kartográfiai dokumentumok (térképek, atlaszok)
digitalizálását 2000-ben kezdtük meg. A kezdetekben egy olyan típusú
szolgáltatás megteremtését terveztük – a különböző nehézségeket nem látván
-, amelynek során a felhasználó megközelítőleg olyan adatok birtokába
juthat térképeinkről, mintha valamely mű eredetijét tartaná a
kezében. Azaz a térképek WEB-en történő publikálásán túl, illetve azzal
párhuzamosan, az egyes művekhez kapcsolódó (vagy kapcsolható) egyéb információkat
(például helynévmutató) külön adatbázisba kívántuk elhelyezni. E munkák során
azzal kellett szembesülnünk, hogy e névjegyzékek előállítása - különösen a
régi térképek esetén - igen munkaigényes, mert a különböző
szövegfelismerő programok alig, vagy egyáltalán nem használhatók, a napjainkban már nem
létező betűtípusok és/vagy karakterek okán; például gót betűvel
nyomtatott helynévmutató, stb.)
Jelenleg
még azt sem tudjuk megoldani, hogy a
felhasználó a saját képernyőjén a kartográfiai dokumentum eredeti
méretarányáról pontos ismeret birtokába juthasson.
További
gondot jelent az, hogy a kartográfiai dokumentumok többsége egy átlagos
számítógép képernyőjénél (17”) rendszerint jóval nagyobb, így a
felhasználó az általa nézett műből rendszerint csak egy-egy részletet
láthat, gyakran azt sem tudva, hogy az éppen látott rész és az egész hogyan
aránylik egymáshoz. Ez a helyzet jelenleg olyan, mintha kulcslyukon keresztül
szinte „betűnként” kellene például valamely hosszabb regényt elolvasni. Ez
nagyon fárasztó és sok esetben a felhasználó számára riasztó is. Lehetne a
felhasználó számára a „navigáláshoz” egy kis áttekintő képet is
mellékelni, de tapasztalataink szerint használatával az adatáramlás sebessége
jelentősen lelassul, azaz a
felhasználónak hosszabb ideig kellene várni az által kiválasztott kartográfiai
dokumentum letöltésére.
Ezért
ma szolgáltatásaink a világhálón
nagyreményű terveink ellenére – a világ többi térképgyűjteményéhez
hasonlóan - ma még képszerűek, nem pedig térképszerűek. A fenti
nehézségek ellenére azt gondoljuk, hogy az egyre „szélesebb információs
sztrádák” léte a megnövekedett adatmennyiség gyors célba juttattását
lehetővé teszi, valamint az egyre nagyobb méretű képernyők
olcsóbbá és elterjedtebbé válása pedig kényelmesebbé teszi a kutatók számára a
világhálón keresztül elérhető kartográfiai dokumentumok használatát is.
(Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben lévő,
napjainkig digitalizált és publikált térképek megtekinthetők a http://www.topomap.hu/oszk címen. Igaz ebben a pillanatban a
térképekhez tartozó névjegyzékek - amelyek külön adatbázisban vannak - még nem
érhetők el.)
Az
Országos Széchényi Könyvtárban jelenleg használt AMICUS integrált adatbázis támogatja a
képadatbázisok és a könyvtári adatbázisok közötti kapcsolat létrehozását. Ha a
világhálón olyan céllal kalandozunk, hogy a fent említett kapcsolatok
létesítésének megoldására találjunk példákat, azt fogjuk tapasztalni, hogy e
szolgáltatások – szinte kivétel nélkül – még csak kísérleti jelleggel indultak
meg a nagy térképgyűjteménnyel rendelkező országok esetében is. A mi
jelenlegi szolgáltatásaink színvonala -
ahogy arról bárki könnyen meggyőződhet – a fent vázolt problémák
ellenére felhasználóbarát, mivel háromféle tömörített képformátum teszi
könnyűvé a használatot, kinek-kinek ízlése szerint JPEG[1],
MrSID[2]
és Java képformátumok közül lehet választani.
Előkészítés
és tervezés
A kartográfiai dokumentumok
digitalizálása, illetve e művek interneten való publikálásának a tervezése
a munka kezdetén számos döntés meghozatalára kényszeríti az ilyen jellegű
dokumentumokat őrző intézmények munkatársait.
1. El
kell dönteni, hogy mi a digitalizálás fő célja?
a. Ha
archiválás a fő cél, akkor célszerű legalább 500[3]
dpi felbontással kell készíteni a digitális változatot. Az ilyen másolatok
alkalmasak nyomdai célra is, tehát ilyen jellegű igény esetén nem kell
ismét az eredeti művet kézbe venni. Ez esetben legalább két külön helyen
őrzött másolatot célszerű készíteni, hogy az esetleges utólagos
sérülés miatt ne kelljen e munkát megismételni. (Ez esetben a kép javítása nem
kívánatos, mert az ilyen beavatkozások nyomán eredetiségre utaló nyomok
veszhetnek el. Képjavítást „retusálást” – igény és szükség szerint - csak a
nyomdai célra készített változaton kívánatos végezni. Külön költségnövelő
tényező ma még az is, hogy nem ismerjük jelenleg az adat CD-k élettartamát
sem, ezért nem tudjuk, hogy hány évenként kell a digitális állományokat
átmásolni. Természetesen nagyobb állományokból kisebbet mindig lehet készíteni,
a nagy állományokról igény szerint webes publikálás céljára tömörített
változatok készíthetők.
b. Ha
csak a webes publikálás a cél, akkor viszonylag olcsón készíthető még
kartográfiai dokumentumokról is digitális változat, ez esetben legfeljebb 300[4]
dpi másolatokra van szükség. Elvben még az ilyen méretű digitális
változatok is alkalmasak kevésbé igényes nyomdai munkákhoz, de kartográfiai
művek esetén ez szóban sem jöhet.
2. El
kell dönteni, hogy minden esetben eredeti művekről történjen azok
digitális változatának elkészítése, vagy sem. E döntést kikényszerítheti az
elérhető eszköz jellege, a digitalizálásra fordítható anyagi
erőforrás nagysága, illetve az a cél, amelynek érdekében magát a munkát
kívánjuk elvégezni. Ha az állományvédelem az elsődleges cél, akkor törekedni
kell arra, hogy az eredeti műről szkenneléssel történjen a digitális
változat elkészítése. Ha csak világhálóra kívánjuk a kartográfiai dokumentumról
készített képet kitenni a felhasználók tájékoztatására, akkor 6x7 cm-es színes
diáról szkennelt, vagy digitális kamerával készített változat is elégséges
lehet. (Ez utóbbi esetben például a centrális vetítés miatt is adatvesztéssel
kell számolni.)
3. El
kell dönteni azt is, hogy milyen képi állományt válasszunk. Döntésünket
segíthetik a következő ismeretek. A képi állományok lehetnek:
a. pixel
vagy képpont alakú (raszter) állományok. A pixeles képek egyik legfontosabb
jellemzője a színmélység. Ez a szám adja meg, hogy hány különböző
színt tartalmazhat az adott állomány. Jellemzésére az egy képpont színének meghatározására
szolgáló bitek számát használjuk. 1 biten ábrázolhatók a vonalas rajzok
(fekete-fehér), 8 biten a szürke árnyalatos képek (256 szürke), 24 biten az RGB[5]
képek (3 csatornax256 fokozat), illetve 32 biten a CMYK[6]
képek (4 csatornax256 fokozat).
b. vektor-
vagy objektumorientált állományok
c. metafilek,
amelyek mindkét fenti típusú információ tárolására alkalmasak.
Sajnos
a képi állományok szabványosítása még várat magára. Ma az egyik legelterjedtebb
képformátum a TIFF[7], de hogy ez
a kérdés hosszú távon hogyan alakul, arról talán még senkinek sincs világos
elképzelése?
4. El
kell dönteni azt is, hogy a digitális másolatok szolgáltatása csak helyi, vagy
világhálón keresztül valósul-e meg. Az előbbi esetben a választandó
képméretet a rendelkezésre álló technikai eszközök paraméretei befolyásolják,
míg az utóbbi esetben a világháló korlátozza. Ugyanígy fontos megfelelő
szolgáltató kiválasztása is, mivel a világhálóra kitett A0 méretű térképek
„lebutított” állományai is igen nagyok, sok térkép szolgáltatásához a
világhálón pedig igen „izmos” szerverre van szükség.
A
következő táblázat segítségével szeretnénk érzékelteni, hogy különféle
felbontásokban és színmélységben hogyan változhat egy beszkennelt állomány
mérete. A viszonyítási alap 100x100 mm-es térkép[8].
Színezettség |
100
dpi |
300
dpi |
600
dpi |
8
bites szürkefokozatos |
152
Kb |
1,33
Mb |
5,32
Mb |
24
bites színes RGB |
455
Kb |
3,99
Mb |
16,0
Mb |
32
bites színes CMYK |
607
kb |
5,32
Mb |
21,3
Mb |
Digitalizálás
Eszközei:
Szkennerek
Jelenleg többféle szkenner van forgalomban
és használatban. A digitalizálandó alapanyag szempontjából alapvetően
kétféle szkennertípust lehet megkülönböztetni: az átnézeti (film) és a ránézeti
(pozitív) szkennereket.
Minden
szkenner felépítése más és más – ez a gyártótól és a szkennerhez adott meghajtószoftvertől
függ. A szkennerek túlnyomó része ma már TWAIN[9]-kompatibilis,
azaz képes a legtöbb DTP[10]
szoftverrel közvetlenül kommunikálni. A szkenner egyik legfontosabb paramétere
a felbontás (dpi). A felbontás adja meg, hogy milyen kis részleteket képes a
szkenner „látni” az eredetin. Általánosan igaz, hogy minél nagyobb a felbontás,
annál jobb a szkenner. A ránézeti eredetik esetében 600-1200 dpi felbontás
leggyakrabban elegendő is. Azonban lényeges különbéget kell az optikai és
az interpolációs felbontás között. Míg az előbbi érték a szkenner valódi
érzékenységét tükrözi, az utóbbi egy matematikai eljárással ebből
előállított felbontás. A kartográfiai dokumentumok esetén fontos szempont
az, hogy mennyi részletet tudunk egy adott műről megjeleníteni, ezért
az optikai felbontás sokkal lényegesebb. Számunkra még alapvető fontosságú
paraméter a szkenner színmélysége, azaz, hogy milyen árnyalatlépcsőket tud
megkülönböztetni. A színes szkennerek ma már minimum 24 bites színmélységgel,
azaz RGB csatornánként 8-8 bit érzékenységgel készülnek. Ez a mennyiség
első ránézésre elég hiszen a számítógép is csak ennyit képes tárolni.
Azonban a tapasztalatok szerint a szkennelés utáni szín- és tónuskorrekciós
műveletek miatt nagyon jó, ha ennél több információ áll rendelkezésünkre,
így a professzionális előkészítésben inkább a 36 vagy akár a 42 bites
(12-14 bit/színcsatorna) színmélységű szkennereket használják. A
szkennerek további fontos jellemzője a „színlátás” és a színhelyesség is.
A szkennelés sebességét továbbá még az is meghatározza, hogy a szkenner hány
menetben olvassa be a kívánt művet, egyszerre a három csatornát (RGB),
vagy csatornánként külön-külön történik a feldolgozás. Természetesen az
első megoldás az előnyösebb. Általában igaz, hogy szkenneléskor jobb
nagyobb árnyalati terjedelmet, több információt beolvasni, hiszen ebből
később még könnyen előállíthatunk kisebb terjedelmű képet, de ez
fordítva már nem igaz.
A
szkennerek továbbá megkülönböztethetők a szkennelés módszerének mechanikai
megoldása szerint is:
– Dob
szkennerek. Hátrányuk, hogy a dobra csak hajlékony eredeti helyezhető fel.
A dobnál nagyobb méretű anyagokból az – eredetiről közvetlenül – rész
sem szkennelhető ki.
– A
síkágyas szkennerek. Mechanikájuk kétféle lehet:
a. a
képtartó mozog a szkennelés közben vagy,
b. a letapogató rendszer.
Előnyük,
hogy nem csak hajlékony eredetik szkennelhetők és néhány típus esetén a
képtartónál nagyobb méretű eredetiből is lehet egy részt szkennelni,
sőt ezeket montírozni is. Tekintettel arra, hogy a régi térképek gyakran
vásznazottak, vagy esetleg sérültek is. Így olyan szkennerek használata, ahol a
képtartó mozog e régi sérülékeny művek esetén fokozott kockázatot rejt
magába.
– Vegyes
mechanikájú szkennerek melyek általában csak hajlékony eredetik szkennelésére
és méretben csak a befogadó képességük mértékéig képesek eredetik fogadására.
A ránézeti szkennerek méretei (az egy
szkennelési művelet során feldolgozható eredeti méretei) az A/0[11]
méretig, sőt B/0[12]
méretig terjednek.
A szabatos átnézeti (film) szkennerek
csak kivételes esetben nagyobbak a 30x30 cm-es méretnél. (Például légifilm
szkennerek)
Apró
trükkökkel a nagyméretű ránézeti szkennerekkel is lehet fólia vagy film
alapanyagra készült eredetiket szkennelni, de ezek az eljárások jelentős
minőségromlást eredményeznek. Ezért tapasztalatink szerint ezek az
eljárások a jelentős adatvesztés miatt archiválásra nem is alkalmasak.
Kamera szkennerek és digitális
fényképezőgépek
A térkép eredetik digitalizálása
mérettől függően megoldható még kamera szkennerrel, és céltól függően
digitális fényképezőgépekkel is. A digitális kamerák ilyen célú
alkalmazásának előnye, hogy ez a technológia a publikálás végrehajtása
szempontjából jelentősen olcsóbb és gyorsabb a szkennelésnél. Hátránya,
hogy kis képfelületük, a centrális vetítés, a fényerő csökkenés és az
optikai rendszer esetleges torzításai miatt adatvesztés illetve adattorzulás
következhet be. Az eredeti méret visszaállítása is problémás (de megoldható). A
képből az eredeti méret és minőség csak szigorú feltételek
teljesítése mellet állítható vissza. Ezért archiválásra ezt a technológiát
szintén nem célszerű alkalmazni.
Adathordozók
A nagyfelbontású digitális képek
tárolása CD-n, DVD-n esetleg egyéb digitális adathordozón célszerű.
Nagykapacitású szerverek, (winchesterek) alkalmazása nagyfelbontású képek
archiválására nem célszerű.
Egyes
vélemények szerint a digitális adathordozók bizonyos idő eltelte után
elveszítik adattároló képességüket. Ma még ezt az időtartamot csak
megtippelni lehet, többen ezt 5-10 évre
teszik. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor komoly problémát jelenthet, és
jelentős költségráfordítással járhat a már archivált állományok újra
írása.
A
nagyméretű kartográfiai dokumentumok tárolásánál, szolgáltatásánál és
publikálásánál az egyik legnagyobb probléma a nagyméretű digitális
állományok mozgatása. Ezen segíthet a tömörítés, mely többféle szoftverrel,
többféle formátumban történhet.
Általánosságban
elmondható, hogy a tömörítés, annak mértékétől függően szinte mindig
adatvesztéssel jár. Ugyanakkor lehetővé teszi nagyméretű digitális
állományok gyors mozgatását, belőlük úgynevezett „nézőképek”
készítését. Nagy méretű, többszelvényes térképek egy képpé történő
összeillesztése ma még csak a képek felbontásának csökkentése („butítása”) vagy
tömörítés útján képzelhető el.
Az adatállományok nagy mérete jelenti a
fő problémát a web-es szolgáltatás esetén is mind a szolgáltató, mind a
felhasználó számára. A szolgáltatónak hatalmas méretű szerverek
üzemeltetésére lenne szüksége tömörítetlen, eredeti méretű állományok esetén.
Ez könnyen belátható ha figyelembe vesszük, hogy egy darab B/1 méretű
térkép 600 dpi felbontású, 48 bit színmélységű, TIFF formátumú digitális
adatállományának mérete kb. 500-700 Mb. A kb. 600 dpi felbontás teszi
lehetővé az eredeti térkép-dokumentum részleteinek, színeinek
valósághű reprodukálását.
A
felhasználók csak nagyon nehezen és lassan tudnák letölteni az ilyen
nagyméretű állományokat, ezért csökkentett adattartalmú (felbontású)
képeket kell publikálni a web-en. Ez azért is igaz mert a költségek valamilyen
szintű megtérülése érdekében csak így van lehetőségünk
adatszolgáltatási díj érvényesítésére a teljes értékű adatállomány
szolgáltatása esetén. A teljes értékű adatállományt konkrét igény esetén,
digitális vagy hagyományos adathordozón (nyomtatva) célszerű szolgáltatni.
A
felhasználóknak lehetőségük van mind a nézőképekből, mind a
teljes felbontású anyagokból saját térkép gyűjtemény összeállítására.
A
kartográfiai dokumentumok web-en történő szolgáltatásának technológiája ma
még csak részben nevezhető kidolgozottnak. Állítható ez azért, mert mai
ismereteink szerint csak kísérletek történtek arra, hogy a képi megjelenítésen
túlmenően a felhasználó egy-egy nézőkép megjelenítésekor információt
kapjon annak pillanatnyi méretarányáról. Sőt még az sem biztos, hogy annak
valós színeit látja a képernyőjén vagy a plotterrel történt nyomtatás
után. A képernyőn és a plotteren kapott színek minősége ugyanis
nagyban függ a felhasználónál lévő eszköz(ök) beállításaitól. Az eredeti
színek reprodukálása érdekében a szkennelés során minden egyes eredetivel
együtt egy-egy etalon színskálát is szkennelni kell, majd a képjavítás és a
megjelenítés során erre kell „kalibrálni” a képet.
A térképek digitális adatbázisban
történő tárolása – a hagyományos adattárakhoz képest – többlet
szolgáltatásként lehetővé teszi különböző szöveges adatbázisoknak a
térképi adatbázishoz történő kapcsolását és különböző keresési
műveletek végrehajtását. Például települések, földrajzi helyek keresését
helynév adatbázis alapján.
Szabatos
geometriai vonatkozási rendszerekben készített térképek esetében az ilyen
keresési műveletek megoldása, illetve a rendszer felkészítése ezekre a
keresési műveletekre semmilyen problémát nem jelent. A helynevekhez
hozzárendelve az adott hely koordinátáit (az adott vonatkozási rendszernek
megfelelően) a keresési művelet egyértelműen végrehajtható.
A régi, vetületnélküli vagy nem
szabatosan szerkesztett térképek esetén a feladat csak akkor oldható meg
eredményesen, ha minden egyes térképhez saját helynév adatbázist kapcsolunk a
konkrét térképről levett koordinátákkal. Jelenleg nem áll rendelkezésünkre
olyan speciális szöveg felismerő szoftver, amellyel „olvastathatnánk” a térképeket. Ennek oka, hogy a térképeken a megírások iránya
igen változatos, vannak olyan jelek, amelyek akár betűként is
értelmezhetők, a régi rézmetszett térképek feliratai leginkább a kézírásra
emlékeztetnek. (Egy képvers felismertetésénél tapasztaltakkal szeretnénk e
probléma nehézségét megvilágítani.) Ezért könnyen belátható, hogy az ilyen kartográfiai
dokumentumok névanyagának előállítása jelentősen megnöveli a feladat
megoldására fordított idő és munkamennyiséget és ez által természetesen a
költségeket is.
Az
előzőekben elmondottakkal néhány olyan problémára szerettük volna
felhívni a figyelmet melyek megoldásra várnak a kartográfiai dokumentumok, a
térképek digitalizálása, digitális formában történő szolgáltatásuk és
használatuk terén.
[1] JPEG (Joint Photographic Experts Group). Kiterjesztése . jpegk .jp., jpe. A GIF mellett a wbes felhasználásban a leginkább elterjedt képformátum. Előnye a GIF formátummal szemben a 24 bites színmélység. Tömörítése nagyon hatékony, de veszteséges (a veszteség mértéke a mentés során beállítható tömörítés fokával fordítottan arányos). E képformátumot az összes Internet böngésző program értelmezi. Az újabb változatok színhűsége optimalizálható. Az ilyen képek letöltésekor előbb az állomány elnagyolt képe jelenik meg, majd a kép részletei, ez gyorsabbá teheti a hálózatos böngészést, ugyanakkor a hagyományosnál több memóriát használ fel.
[2] MrSID: Multi-Resolution Seamles Image Data Base
[3] A gyakorlatban a térképek tömeges digitalizálása legtöbbször A0 méretű térképek digitalizálása alkalmas 400-800 dpi (10 vonalpár/mm – 20 vonalpár/mm) felbontású eszközökkel történik. Detrekői Ákos-Szabó György: Térinformatika. Bp. 2002. 112. P.
[4] Az külön probléma a felhasználó szemszögéből nézve, hogy a mai képernyők felbontása 72 dpi.
[5] RGB (Red [vörös] Green [zöld] Blue [kék] alapszínekkel dolgozó üzemmód. A képernyőkön e három addítiv alapszínnel szinte minden (pontosabban 16,7 millió) szín állítható elő. E három színcsatorna mindegyike a pixel adott alapszínhez viszonyított intenzítását tárolja. Egy csatorna 256 árnyalat ábrázolására képes, így ez a fajta ábrázolási mód 24 biten tárol minden pixelt. Az előállítható színátmenetek megfelelő monitorbeállítás esetén fokozatmentesnek tűnnek.
[6] CMYK (Cyan [cián] Magenta [bíbor] Yellow [sárga] blacK [fekete]. Valódi képeket szolgáltató szubtraktív elven dolgozó színmód. A négy alapszín alkalmazása miatt itt négy csatorna jelenik meg, ezért minden egyes pixelhez 32 bit információ tartozik, amivel az előállítható színek száma elvileg közel 4,3 milliárd. Alkalmazása a nyomdászat szempontjából jelentős. Rendszerint megfelelő RGB színmódban végzett munka, amelynek végtermékét alakítjuk át a CMYK színmodellnek megfelelően.
[7] TIFF (Tagged Image File Format). Kiterjesztése .tif. Kezelt színmódok: vonalas ábrák, szürkeárnyalatos, színpalettás RGB és CMYK képek. Tömörítése: LZW (Lempel-Ziv-Welch féle tömörítő algoritmus), a Photoshoptól eltérő rendszerek ismerik a JPEG, RLE Packbits, CCITT módszereket is. Ha Photshop-pa dolgozunk, akkor a tömörítési eljárások közül csak a veszteségmentes LZW algoritmust választhatjuk, így a minőség megtartása mellett jelentős mennyiségű helyet takaríthatunk meg. Létezik már GeoTIFF formátum is kifejezetten a térinformatikai rendszerek támasztotta igények kielégítésére. E formátumnál az egyes pixelekhez a valós földrajzi helyhez kapcsolódó információk (tranformációs paraméterek, vetült, alapfelület) köthetők, a távérzékelésben és a térinformatikában alkalmazható elsősorban. In Zentai László: Számítógépes térképészet. Bp. 2000. 41. P. tovább Zentai.
[8] Zentai 40. P.
[9] A TWAIN a számítógépek és a szkennerek közötti szabványos kommunikációs felület.
[10] DTP: Desktop Publishing – asztali kiadványszerkesztés.
[11] DIN A0 840X1190 mm
[12] 1000mmX1400 mm